Bevezetés

Az embernek alapvető igénye a mozgás. Az emberi test egy csodálatosan terhelhető, a természetben született és a természetből fejlődött egység. Ez az egység csak akkor működik megfelelően, ha állandó kihívásnak van kitéve. Ez a követelmény a mi modern világunkból igen gyakran hiányzik.

Minden szervnek van egy vagy több természetes funkciója, mely az evolúció során alakult ki. Az egyes szervek, ill. szervrendszerek meghatározott funkció ellátására lettek “tervezve”, s akkor mondhatjuk hogy egészségesek, ha ezen “tervnek”, rendeltetésnek megfelelően látják el feladatukat.

A mai társadalmi környezet azonban már nem azonos azzal a természetivel, melyben az emberi fejlődés meghatározó része zajlott, ezért számos ma mért paraméter nem genetikai programunknak, hanem a mesterséges környezet hatásának tulajdonítható. Ezek a hatások – többek között – mozgásrendszerünkre is visszahatnak.

A korábbi generációk embereit a természetes talaj és a mezítláb járás arra késztette, hogy “aktívan járjanak”. A talaj egyenetlenségeinek kitapogatása, a folyamatos alkalmazkodás az izmok megfelelő igénybevételét jelentette.

Napjainkra a lebetonozott utcájú nagyvárosok, a merev, “korzettszerű”  és divatvezérelt cipők, valamint a mozgásszegény életmód az izomzat kímélését, diszfunkcióját eredményezik. Ennek következménye az izomzat gyengülése, izomdysbalanc-ok kialakulása, ízületek túlterhelése; vagyis a “tervnek” megfelelő funkció hiányában kóros folyamatok indulnak meg a mozgatóapparátusban, melyek közvetetten negatív hatást gyakorolnak a többi szervrendszerre is. Ez is magyarázza a civilizált ember azon betegségképeit, melyeket a korábbi generációk nem ismertek.

Az aktív járás a legtermészetesebb edzési lehetőség, ami a problémákat gyökereinél ragadja meg, hiszen testünk erre a mozgásformára épült. Ehhez szolgál segítségül a Masai Barfuss Technologie^® – Masai Mezítláb Technológia.

 1.  AZ EGÉSZSÉGMEGŐRZÉS

1. 1.  A BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 

“Az egészség megtartása és a betegségek elkerülésére törekvés már a primitív népek életében is megtalálható. Nem ismervén a betegségek valódi okait, a sámánok misztikus ritusokkal probálták elűzni a betegségek kiváltó okának tartott “rontást”. A primitív megelőzésnek ez a hagyománya még ma is tovább él a betegségek vélt megelőzésére alkalmazott babonákban, a kuruzslók által alkalmazott módszerekben. Általában ott, ahol a tudománynak nem sikerült feltárni a betegségek okait, az ok-okozati összefüggéseket és ezáltal a megelőzés tudományosan megalapozott módszereit, az emberek a sarlatánokhoz, a kuruzslókhoz, a babonás módszerekhez fordulnak.

Az ógörög és az ezen alapuló római orvostudomány már tudatosan alkalmazta az egészségmegőrzést és a betegségek megelőzését. Igen fontosnak tartotta a test és lélek harmóniáját, a testedzést / ókori olimpiai játékok /, a jó levegőt és ivóvizet, a mértékletes táplálkozást. Hasonlóképpen az ókori kínai orvostudomány is nagy súlyt helyezett a megelőzésre, így pl. az orvost addig fizették csak, míg egészségesek voltak.

A középkorban a gyógyító és a megelőző orvostudomány a keresztény Európában nem fejlődött jelentősen. A test elvesztette jelentőségét a lélek túlvilági boldogsága érdekében.

A társadalmi méretű rendszeres tudományos módszereken alapuló megelőzéssel a XIX. században találkozunk először, melyek a járványos fertőző betegségek vonatkozásában születtek. A javuló gazdasági, társadalmi és kultúrális viszonyokkal a járványok jelentősége egyre csökkent.

A XX. század második felétől az ipari országokban a legtömegesebb megbetegedéseket az idült nem- fertőző betegségek okozzák.”

( Forgács Iván, Paksy András, Pauka Tibor: Népegészségtan, 117.old. )

Napjainkra már átfogó egészségvédelmi, egészségmegőrző programokat alakítottak ki, melyek magukba foglalják a civilizációs ártalmak elleni küzdelmet is. Ezek az ártalmak sajnos egyre inkább jellemzők a ma emberére.

Az egészség kérdése azonban nem oldható meg csak az egészségügyi kormányzat tevékenységével, az egyén tudatos, aktív együttműködésére is szükség van.

1. 2.     A PREVENCIÓ JELENTŐSÉGE

A prevenció latin kifejezés, megelőző tevékenységet, intézkedést jelent.

Fontos, hogy az egészségügyben a gyógyítás és a betegségek korai felismerése mellett elsőbbséget kapjon a preventív szemlélet, hiszen az egészség érték a társadalom és az egyén számára egyaránt.

A kockázati tényezők elkerülésével, ill. csökkentésével megelőzhetők azok a civilizációs betegségek, melyektől napjainkban emberek milliói szenvednek, ill. melyek az egészségügynek milliárdos nagyságrendű anyagi megterhelést jelentenek.

Ismerve az egyes betegségek kozkázati tényezőit részben saját magunk is dönthetünk egészségi állapotunk felöl. Korunk egyes ártalmait így elkerülhetjük.

Fontos szerepet kapnak ebben a gyógytornász-fizioterapeuták, hiszen az ő feladatkörükbe is tartozik  az emberek motiválása  az egészségvédelemre, az életmód megváltoztatására.

2.  CIVILIZÁCIÓNK TÉNYEI

Az embert ma körülvevő környezet egyre nagyobb részét az ember maga hozta létre, de ez a környezet visszahat rá és őt magát is megváltoztatja. Az a környezet, amelyhez az emberi faj az evolúció során adaptálódott, ma sok szempontból már nem létezik, míg az a mesterséges környezet, melyben jelenleg élünk evolúciós értelemben annyira új, / néhány ezer éves /, hogy nem volt elég idő hozzá biológiailag is alkalmazkodni.   

A nagyszerű emberi agy az élet legtöbb területén messzire előretört, de azért van még terület, ahol tanulhatunk – és ez: az egészséges életmód. De nem elég erről csak tudni, hanem ennek megfelelően kell cselekedni is, hogy megelőzhessük a tünetek megjelenését.

Ne várjunk az életmódváltoztatással a betegségek, fájdalmak megjelenéséig, hanem tegyünk érte, hogy azok be se következzenek. Különösen nagy jelentőséget kell ennek tulajdonítanunk modern, civilizált világunkban, ahol az emberi munkaerőt a legtöbb területen már gépek helyettesítik, nem is beszélve arról, hogy a computerek idejét élve egyre többen töltik napjuk nagyrészét a monitor előtt. A mozgásszegény életmód  korunk betegségeinek kialakulásához nagymértékben hozzájárult. 

A civilizációs betegségek tehát a mesterséges környezet, ill. a mai ember életmódja miatt alakulnak ki, melyekhez az ember genetikája még nem alkalmazkodott. Bizonyítják ezt azok a megfigyelések is, melyek szerint a még ma is nomád életmódot folytató afrikai származású MASAI népcsoportban rendkívül ritkák azok a betegségek, melyek a “civilizált ember” leggyakoribb betegségei.

2. 1.     A MASAI NÉPCSOPORT ÉS A CIVILIZÁLT EMBER

A Masai-ok Afrika keleti partján, Kenyában élnek. Többségük a mai napig megőrizte az ősi hagyományokat és a civilizációtól teljesen elszigetelten élik egyszerű életüket. Pásztor / marha, kecske /, ugyanakkor harcos nép.

A Masai-ok viselkedését évezredes kultúrájuk bélyegezte meg. Életüket napjainkban is az állandó harcok és a tradícionális rituálék jellemzik. A híres harcosok, úgy gondolván, hogy egykoron a világ összes marhája az ő tulajdonukban volt, rendszeresen rablóhadjáratokra indulnak “ellopott” csordájuk visszaszerzésére.

A harcosok szertartása, a “vörös tánc” is a forróvérű, harcos temperamentumot tükrözi. Énekkel és tánccal ünnepelhetnek itt azok a férfiak, akik harcos éveik alatt öltek már lándzsával oroszlánt. Tánc közben a lányok kegyeiért versengenek, magas ugrásaikkal imponálva nekik.  

Környezetüket jelentősen nem alakították át, természetes életvitelüket megtartották. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért nem ismerik a derékfájást, ízületi fájdalmakat, ill. mindazon betegségeket, melyeket a civilizáció hozott magával. 

A Masai ember az egészség, a szabadság és függetlenség megtestesítője. A természetben nevelkedik fel, mezítláb jár-kel, állandó mozgásra ösztönzött. A fiúgyermekeket már fiatalon harcra tanítják, önértékelésre nevelik.

A nők körében a szépséget az egyenes tartás jelképezi.

A civilizált ember képes irányítása alatt tartani környezetét és azt meg is teszi. Ennek vannak pozitív és negatív következményei.

Az emberek megtalálták a módját, hogyan lehet több táplálékot termelni, hogyan győzhetik le az egyes betegségeket, és nem utolsósorban, hogy hogyan tehetik kényelmesebbé életüket. Mindeközben az újabb generációk a helytelen szocializáció áldozataivá váltak.

Viselkedésünket nagymértékben befolyásolja a szűkebb és tágabb környezetünk        / család, óvoda, iskola, munkahely /. Legmeghatározóbb a család szerepe, hiszen  a gyermek innen kap közvetlenül példákat. Érthető tehát, hogy a szülők nagyon gyakori stresszes, testmozgásban szegény életmódja gyermekük jövőjét is kedvezőtlenül alakítja.

Az akut mozgáshiány / computer, televízió, gépiesítés, stb. /, a sok ülés miatti egyoldalú terhelés, valamint a hiányzó szülői példakép a gyermekek motorikus, értelmi és érzelmi fejlődésére egyaránt negatív hatással van. 

2. 2.     A MOZGÁSRENDSZERBEN KIALAKULÓ KÓROS ELVÁLTOZÁSOK

A természetben a struktúra és a funkció szorosan összefügg. A struktúra minden változása megváltoztatja a funkciót / helytelen testtarás → izomdiszfunkció /, de ugyanez fordítva is igaz; vagyis a nem megfelelő funkció a struktúra károsodásához vezet / passzív járás → izmgyengülés → hajlott testhelyzet, lábboltozat lesüllyedése → fájdalom → további deformációk /.

Modern világunkban gyakorlatilag mindig és mindenhol sima, kemény, mesterséges talajon járunk, lábunkat pedig merev cipőkbe ágyazzuk, a lábak mozgásszabadságát behatárolva ezzel. Ezek a tényezők a mozgatóapparátus helytelen terheléséhez vezetnek; az izomzat kímélése, a teljesítménycsökkenés és a fájdalom ördögi köre alakul ki.

Aktív járásunkat fokozatosan elveszítve haladtunk  egy passzív járásminta felé. A sima talaj állásnál is egy passzív tartást „nevelt belénk”, ami szintén az izom- és csontrendszer rossz terhelését eredményezi.

2. 2. 1.  Izomzat

A biztonságot adó sima talaj természetellenes hosszú lépéseket provokál. A   hosszú lépések a csípőhajlító izmok egyoldalú aktivitását követeli meg, ill. ugyanezen izmok rövidülését eredményezi. Mivel a lépés túl hosszú, a hátul elhelyezkedő izmok csak külső pályán dolgoznak, vagyis a far- és a hátulsó combizomzat nincs megfelelően igénybe véve, legyengül, a kötőszövet átépül.

Izomdysbalance-ról beszélünk.

Éveken át a passzív tartású állás/járás szintén az izomegyensúly felborulását vonja maga után. A csípőízületet ventrálisan áthidaló izmok / m. iliopsoas, m. rectus femoris, m. sartorius, m. tensor fasciae latae / és a lumbális gerincszakasz dorzális izmai / m. iliocostalis,- m. interspinalis,- m. intertransversarius medialis- lumborum, m. multifidus /   zsugorodnak, ill. a csípőízületet hátulról áthidaló izmok / m. gluteus maximus, m. biceps femoris caput longum, m. semitendinosus, m. semimembranosus /,  valamint a hasizmok gyengülnek.

A sima cipőtalp nem késztet gördítésre a sima talajon, így a láb (le)gördítés nélkül “(le)esve” ér talajt. Mivel ebben az esetben a láb,- lábszár izomzat szinte passzív marad, a láb minden lépésnél befelé billen, ill. az izmok gyengülése következtében fokozatosan lesüllyed a lábboltozat.

Az izmok fontos feladata az ízületvédelem is. Izomzatunk úgy működik, mint egy rugó. Ha kellően megfeszítjük, óvják ízületeinket, mint egy lengéscsillapító. Ha viszont az izmok passzívak, akkor ízületeink, porckorongjaink a közvetlen ütésektől nagyon hamar károsodnak.

Izmaink láncszerűen csatlakoznak egymáshoz. Az aktív járás közben az izomzat összehúzódása és elernyedése zavartalanul hullámszerűen továbbítódik az izomláncon át a lábujjaktól egészen a fejtetőig. Passzív járáskor nem tudnak a hullámok az izomláncban továbbhaladni, mert lépéseink során „ízületeinkbe esünk”, ezátal megszakítjuk ezeket a hullámokat; az ütéscsillapító funkció elvész. Az ütések közvetlenül érik az ízületeket.

A mozgatórendszer izomzata spirálisan épül fel. Ezért is fordul el a testünk járás közben. A rotáció a láb pro-/szupinációjával kezdődik és a medence, mellkas rotációján keresztül az egész testen végighalad.

Ha a rotáció a „beágyazott” lábak miatt akadályozott, az izomzatban feszesség alakul ki. Ugyanakkor a rotáció elmaradása az ízületi felszínek egyoldalú, helytelen terhelését eredményezi, mely gyors kopáshoz és végül arthrosis-hoz vezet.

Mint ahogy vannak jobb- és balkezesek, a két lábunk sem egyformán dolgozik.

Sima talajnál hiányzik a gyenge oldal edzéskényszere, olyannyira, hogy az élet során a féloldalasság jelentősen felerősödik. Az egyoldalú terhelés túlterheléshez vezet, a gyenge oldal még gyengébb lesz és ördögi kör alakul ki, melyben a medence ferde helyzetbe kerül és ferdén fixálódik. Ilyenkor  a medence ferde állásáról, vagy elcsavarodásáról beszélünk. A hiányzó talajegyenetlenség miatt a következő, addig még talán jelentéktelennek tűnő panaszok, mint pl. egyoldali haránt,- bokasüllyedés, kisebb sérülés, fájdalom stb. késöbb a másik oldal súlyos túlterheléses problémáihoz vezethetnek.

Nehéz, vagy hideg lábak, visszértágulat a (lábszár)izom-pumpa hiányzó aktivitásának következményei. Az egyenletes talaj miatt ez a pumpa-effektus nem tud megfelelően érvényesülni. Ezáltal a vénák nem nyomódnak össze ritmikusan, a vénás vér nem tud kellően a szív felé visszaáramlani. A visszamaradó vértöbblet miatt a vénafalra és a vénabillentyűkre fokozott terhelés hárul, mely azok károsodásához vezet.

2. 2. 2.  Testtartás

Az élővilágban az ember rendelkezik a leggazdaságosabb antigravitációs mechanizmussal. A testtartás – az egyes testrészek egymáshoz való viszonya – dinamikus egyensúlyi állapot, melyet a testtartásért felelős izmok állandó, sokirányú tevékenysége tart fenn. Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok harmónikusan együttműködnek és mindezek következtében az ízületi felszínek terhelése egyenletes.

A helyes testtartás kulcsa a medence megfelelő állása. A medence élettani dőlésszöge 60 fok / kétlábon álláskor, csípőízület neutrális helyzetben /, amelyet a szeméremcsontok találkozását / simphysis / az első keresztcsonti csigolya alapjával összekötő egyenes ad a vízszintes síkhoz képest. Ilyenkor az os pubis-t és a spina iliaca anterior superior-t összekötő egyenes a frontális, a spina iliaca anterior superior- t és a spina iliaca posterior superior-t összekötő egyenes a horizontális síkban fekszik. Ez a szög egyrészt meghatározza a csípőízület helyzetét, másrészt a fölötte elhelyezkedő gerinc szagittális élettani görbületeinek mértékét.

A sima talajon történő állás/járás a lábszárkengyel / m. peroneus longus, m. tibialis posterior / megfelelő mértékű feszülését nem követeli meg, ezért a feszülés a teljes láb,- far,- hasizomláncolaton sem tud végighaladni, ami a medence előre esését és hajlott testtartást eredményez.

Ezen rossz tartás fennmaradásához járul hozzá izmaink karbantartásának hiánya is, csökkent fizikai aktivitásunk.

A medence helyzetének megváltozásával a gerinc fiziológiás görbületeit fokozatosan elveszti; a medence erőteljes előre billenése fokozott ágyéki lordózis kialakulását eredményezi, mely a többi gerincszakasz alakulását is meghatározza. Kompenzatórikusan a háti szakasz fokozott kifózisa és a nyaki szakasz hyperlordózisa jön létre. A vállak előre esnek, az egész mozgatóapparátus érintetté válik. Éveken át egy ilyen természetellenes passzív tartású állás/járás a helytelen testtartás fixálódásához vezet.

Legjellemzőbb tartáshibák:

A leggyakrabban fordul elő a kifolordotikus, vagy nyerges hát, ahol a háti kifózis és az ágyéki lordózis a normálisnál nagyobb. Az elváltozás kiindulhat a lumbális szakaszról, mint ahogy azt fent említettem, de a fokozott lumbális lordózis az elsődlegesen létrejövő fokozott háti domborulat / ülő foglalkozások / kompenzációja is lehet.

Domború hátról beszélünk, amikor a háti kifózis fokozott, az ágyéki lordózis a fiziológiásnak megfelelő. Általában átmeneti stádiumként van jelen.

Lapos hátnál a háti szakasz csaknem teljesen lapos, az ágyéki lordózis fiziológiás, vagy kissé kiegyenesedett. Ennél a típusnál gyakran találkozhatunk a gerinc oldalirányú görbületével.

2. 2. 3.  Járás

A sima talajon történő járás hátráltatja a medencemozgást. Hasonlóan az autók egyenkénti kerékfelfüggesztéséhez, a két ellentétesen mozgó medencefélnek is a talajegyenetlenségek kiegyenlítése a feladata. Az egyenetlenség hiányában nem aktiválódik megfelelően a medencemozgás és „berozsdásodik”, mely gyakran sacroiliacalis ízületi blokk formájában jelentkezik és kisugárzó deréktáji fájdalom okozója lehet. A medence mechanika mozgáshiánya miatt már csak merev tengelyként működik és egy még hosszabb lépéssel csípőből kompenzálódik. Különösen érezhetővé válik a hiányzó mozgathatóság lefelé haladáskor a térdet érő járulékos ütések formájában.

A járásunkra jellemző hosszú lépéseknél a sarokra érkezés a test tömegközéppontjától távol történik, ennek következménye, hogy az előrehaladás közben passzívan hyperlordózisba nyomódik a lumbális gerinc.

Egyfajta támaszlépés is kialakul, mivel a test tömegközéppontjától távoli, túlságosan hosszú lépés egy „megtámasztást” eredményez a járás irányával szemben. Így lépésről lépésre rövid stop-mozdulatok jönnek létre, ill. ezáltal naponta ütések ezrei érik az egész testet.

A lépésbe való passzív „beleesés” is azért jön létre, mert hosszú lépésnél a láb messzebbről érkezik/esik a talajra. Az ízületeket, derekat érő ütések ennek megfelelően még kifejezettebbé válnak.

2. 3.     CIVILIZÁCIÓS BETEGSÉGEK

Civilizációnk betegségeinek tekintjük a mozgatóapparátus előző fejezetben leírt kóros elváltozásait. A gerinc- és ízületi betegségek előfordulása dramatikusan növekszik, a tünetek megjelenése egyre fiatalabb életkorra tehető.

A rendszeres testedzés hiánya nem csak mozgássrendszerünk, hanem az egész szervezet működését tereli rossz irányba.

A mozgásrendszer zavarainak következménye lehet:

·        csökkent aktivitás, a motorika elszegényesedése

·        a testérzékelés romlása

·        a koncentrációképesség gyengülése

·        a stressztolerancia csökkenése

·        a hajtóerő, a motiváltság hiánya

·        az önértékelés sérülése / agresszivitás, depresszió /

·        viselkedési zavarok megjelenése

Napjainkban egyre nagyobb szerepet játszanak a keringési rendszer betegségei a statisztikai adatok között. A fizikai aktivitás hiánya és a helytelen táplálkozás is nagy hangsúllyal szerepel a rizikótényezők sorában. A testsúlynövekedés fokozza a vérnyomást, a szívre nagyobb terhelés hárul, teljesítőképessége csökken.

Az emésztőrendszer  “népbetegsége”, a fekélybetegség a rendszeresen edzőknél lényegesen ritkább. Ezt a gyomorműködés alkalmazkodása, a szilárdabb vegetatív egyensúly magyarázza. Ez abban nyilvánul meg, hogy pl. különböző ingerekre kisebb savelválasztás indul meg. Lényegében más szervműködéshez hasonlóan a gyomor-bél rendszer működése is gazdaságosabbá válik.

Tulajdonképpen a rendszeres mozgással az egész szervezet pozitív irányba befolyásolható, hiszen minden változás alapja, vagy legalábbis kísérője a szabályozás megváltozása, mely a fizikai aktivitások során a legoptimálisabban alakul.

3.  A MASAI MEZÍTLÁB TECHNOLÓGIA ELVE

A Masai Mezítláb Technológia elve új szemszögből közelíti meg a prevenciót. Életünk során a lebnehezebb terhet a lábunknak kell viselnie, mely viszonylag kis felülettel nagy tömeget támaszt alá. Éppen ezért kifejezetten fontos a lábak fiziológiás statikájának és dinamikájának megőrzése, hogy a hatékony járás érdekében az önálló funkcióit / adaptáció, facilitáció, stabilitás /  megfelelően el tudja látni. Továbbá a függőleges testtartás alapja is a láb.

Ezeket alapul véve  kifejlesztettek egy olyan terápiás lábbelit / továbbiakban MBT /, melynek segítségével a talajfogás során optimalizálhatjuk az alsó végtag támasztó szerepét és mozgását.

Az  MBT a cipőkkel ellentétben nem támasztja, nem vezeti a lábat, hanem éppen ellenkező hatású, így minden közönséges talajt egyenetlenné változtat. Ezáltal ez az „anti-cipő” fokozott izomaktivitást követel;  a láb helytelen helyzetéből történő kimozdítása révén pedig a medence fiziológiás helyzetbe kerül, kialakítva ezzel a helyes testtartást. Az egész izomzat összhangban, egyenletesen erősödik, miközben az ízületeket tehermentesíti.

Mivel itt nem egy közönséges cipőről van szó, használata sem hétköznapi, az MBT egészen más járási technikát követel meg tőlünk. Benne meg kell tanulnunk újra helyesen járni, melyre különböző gyakorlatok vezetnek rá.

3- 4 ezer éve, amikor az emberiség utakat kezdett építeni, feltalálták a kereket is, hogy a lendület továbbvitelét a sima talajon optimálisan fenn tudja tartani. Az utakat már régóta próbálják tökéletesíteni, de sajnos eddig elfelejtettek egy megfelelő lábbelit kifejleszteni, ami mint a kerék gördül. Ugyanakkor mozgásrendszerünk egészségét csak akkor tudjuk megóvni, ha járásunk természetes lendületét megtartjuk. Az MBT megfelelő használata során a járás, hasonlóan a kerékhez, lendületét megőrzi.      

Mindezen hatások a talpkonstrukcióból adódnak, mely háromdimenzióban megformált, 12 rétegből álló talpszerkezet.

A Masaiokról, a „könnyű és egyenes járás világbajnokairól” nevezték el a Mezítláb Technológiát; benne a járás hasonlatos ahhoz, mint amikor mezítláb homokban járunk és éppolyan egészséges.

Svájcban, Németországban 5 éve kezelnek már eredményesen a módszerrel. Tudományos mérések, statisztikák bizonyítják jogos helyét a prevencióban, betegségek kezelésében, rehabilitációban és a sportban egyaránt.

Karl Müller, svájci mérnök személyes tapasztalatából indult ki a kísérletező, majd tudományos fejlesztés. 12 évig Dél-Koreában élt üzletemberként. Ez idő alatt erős Achilles,- térd- és derékfájdalmak kínozták.

Hétvégeken kikapcsolódásként a koreai rizsföldeken sétálgatott. Eközben állapította meg, hogy fájdalmai ezen az egyenetlen talajon történő járás során minden alkalommal gyorsan szűntek. Müller érezte, hogy a kemény, egyenletes talaj nem tesz jót ízületeinek.

Épített hát magának egy cipőtalpat, mely minden sima, közönséges talajt egyenetlenné varázsolt. 6 évig csak magán kísérletezett orvosok, fizioterapeuták bevonásával, mielőtt  1995-ben megjelentette az első modelleket.

Szakemberek végeztek vizsgálatokat annak bizonyítására megalapozott-e az állítás, miszerint ez az „anti-cipő” fokozott izomaktivitást kiváltva az egész mozgatórendszerben kedvező hatást vált ki. Az állítás igazolódott, ami egyúttal az MBT terápiába való felvételét is jelentette.

3. 1.     NEUROFIZIOLÓGIAI ALAPOK

• Az MBT az izmokra tonizáló hatással van, az izmokat stabilizáló funkciójukban megerősíti.

Az izomtónus funkciója: a helyzet, tartás biztosítása bizonyos pozíció állandósítására, a térbeli stabilitás megvalósítása. E működésben elsősorban a poszturális reflexek szerepelnek. Ezek kialakításában egyrészt a törzs és végtagok izomzatából kiinduló proprioceptív impulzus afferentáció vesz részt, másrészt pedig a vesztibuláris apparátusból származó ingerületek komplexuma.

Proprioceptív reflex: olyan gerincvelői reflex, melyben a receptorok az izomban találhatók / talpizmokban igen nagy számban / és az afferens ingerület onnan indul ki. Kiváltó inger az izmok nyújtása, feszítése mely az MBT-ben kifejezetté válik.

A reflex efferens szára serkentő vagy gátló értelemben az izmokat befolyásolja, amelyből az inger, az afferentáció kiindult.

A reflexorganizáció alapja az izmon belül kiváltott nyújtási reflex, ami a fentebb említett proprioceptív afferentációt megindítja. E tónusos reflexek közül különösen fontosak azok, amelyek a gravitáció ellen működő izmok nyújtási állapotát, így az állást biztosítják és a járást lehetővé teszik.

A vesztibuláris rendszer, mely az MBT-ben történő „egyensúlyozó” állás/járás során aktiválódik exitációs / serkentő / értelemben befolyásolja az izomtónust.

A tónusos reflexek statikus mechanizmusa a mozgáselemek nyers masszájának tekinthető, ezen belül valósulnak meg a reflexes és akaratlagos mozgások egyaránt.A mozgásokhoz tehát az izomtónus teremti meg a készenléti állapotot. Ha megfelelő a tónus, az izom minden funkcióját hatékonyan tudja ellátni, így a mozgás harmónikus lesz és a sérülésveszély csökken.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az izomtónust természetesen magasabb központok is befolyásolják, melyek ingerülete mintegy kerülő úton, az úgynevezett Gamma- hurkon keresztül határozza meg az izmok kontrakcióját.

( Kármán Györgyné, Markovicsné Landor Erika: Neurológiai gyógytorna elmélet és gyakorlat, 23-24. old. )    

• Az MBT-ben az állandó egyensúlyozás koordinációnkat is fejleszti, mely szintén  az instabilitás és a neuromuszkuláris rendszer kölcsönhatására épül.

A mozgás összerendezettségének elsajátítására ún. koordinációs gyakorlatanyagokat dolgoztak ki, melynek szempontjai:

- a reflexmechanizmusokon alapuló mozgások gyakorlása, ezek facilitációja

- a fiziológiás mozgások analízise, az analitikus munka szintézise, több mozgáselem összekapcsolása

- koordinációs készségfejlesztés az akarattól függő finoman megtervezett mozgások, összerendezési célfeladatok 

  megvalósításában

- mozgáskombinációk során a plasztikus, “gördülő járás” elsajátítása, a járás automatikájának kialakítása

A koordinációs mozgásanyagot facilitációval – az MBT által kiváltott állandó proprioceptor ingerléssel – tulajdonképpen automatikus úton a reflexmechanizmusokon át megéreztetjük és akaratlagos síkon tudatosítjuk a helyes aktív járásmintát.

3. 2.     KINEZIOLÓGIAI / BIOMECHANIKAI ALAPOK

• MBT-ben járáskor a sarokrész hiánya miatt a legördítés negatív állásból indul       / saroktámasz fázis /, így járás során periódikusan ismétlődő nyújtási erő hat a    m. triceps surae elasztikus elemeire. Az ínas rész és az izomzatot körülvevő egyéb kötőszövetes elemek ennek megfelelően kedvező irányba alakulnak: a párhuzamosan húzódó kollagén rostok optimálisan organizálódnak, a kötőszövet elaszticitása és viszkozitása, vagyis a nyíróerőkkel szembeni fékező tulajdonsága javul.

A stressz-strain görbe alapján – mely az egységnyi felületre ható, egységnyi erőváltozás / stressz / hatására létrejövő deformálódás  mértékét / strain / fejezi ki – a járás saroktámasz fázisában az Achilles-ín szövetállománya az elasztikus fázisba esik / elastic range /. A kollagén rostok kinyújtásán túl / take up the slack / a megnyújtással a szövet tenzióját is fokozzuk → passzív tenzió.

Az elasztikus fázisban sérüléstől, szakadástól nem kell tartanunk, ugyanakkor a szövet legmegfelelőbb kondícióit teremtjük meg a terápiás járás során.

A mozgások erejét, sebességét növeljük az izom elasztikus komponensein alapuló elasztikus erők kihasználása útján.

• A m. triceps surae a járás saroktámasz fázisában előnyújtott állapotba kerülve a járás további fázisaiban hatékonyabb működésre képes.

Ennek magyarázata az aktív tenzióban, az izom aktív feszülésében rejlik / aktin -miozin miofilamentumok helyzete /, melynek oka a kontraktilis elem alapegységeinek szintjén  / szarkomerek /  létrejövő kereszthíd kapcsolatok száma.

Az izomrost maximális feszülésre optimális hossza körül képes. Az izom optimális hossza, mely az izom nyugalmi hosszának 1,2-szerese, a szarkomer optimális hosszával magyarázható. A túl hosszú szarkomer esetében az aktin és a miozin már szétcsúsztak, így köztük nem jöhet létre újabb kereszthídkapcsolat, de ugyanez igaz akkor is, ha a szarkomer már teljesen megrövidült. Az izom optimális hosszánál a tenziót a folyamatosan újra és újra képződő, ill. felbomló kereszthídak eredményezik → csúszás teória.

• Az MBT nem támasztja és vezeti a lábat, így a lábnak teljes mozgásszabadságot adó „anti-cipőben” már az első lehetséges helyen létrejön a rotációs elmozdulás. Ez nem más, mint az alsó ugróízület, melynek alkotásában a subtalaris- és a talonavicularis ízület vesz részt, és mint ízületi komplexum a talocalcaneonavicularis ízületet alkotja. Ennek az ízületi komplexumnak a mozgása az inverzió és az everzió. Ezek komplex elmozdulások, ahol egy tengely mentén, egyszerre háromsíkú elmozdulás jön létre.

Zárt kinetikus láncú működéskor az elmozdulás kulcsízülete az alsó ugróízület, és ezen belül a subtalaris ízület. Két lábon álláskor és járáskor, a támaszkodási fázis során a subtalaris ízület elmozdulása indukálja az egész alsó végtag elmozdulását, ami pedig a medence és a gerinc rotációs mozgásait gerjeszti. A subtalaris ízület everziója / pronáció / az egész alsó végtag berotálódását / járás saroktámasz fázisa /, míg inverziója / szupináció /  az egész alsó végtag kirotálódását / támaszkodási fázis második fele / vonja maga után.

Fontos, az emberi járást meghatározó jelenség a medence forgása a horizontális síkban / függőleges tengely körül /, 4 fokot előre a lengő láb oldalán és 4 fokot hátra a támaszkodó láb oldalán.A medence, mint egy szilárd szerkezet nem deformálódik, hanem a támaszkodó láb csípőízületében a medence egészében kezd forogni úgy, hogy az ellenkező oldali csípőízület előrefelé, a középvonalhoz közelít. A medenceővre – előre vagy hátra -  rögzített pálca segítségével lehet a medence rotációját követni.

A medence rotációja meghatározza a ráépülő gerinc mozgásait is, a kisízületekben az egyes gerincszakaszoknak megfelelően, különböző mértékben jön létre a rotáció.

A rotáció tehát végigvonul a teljes mozgatórendszeren. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az egyes szegmentekben fellépő hossztengely körüli forgások a lengő fázistól a teljes talppal való talajfogásig mediális irányúak, a támasz fázis végétől pedig, ahogy a láb felkészül a talajtól történő elrugaszkodáshoz megfordul az irány laterál felé. Az ellentétes irányú reaktív karinga a test rotációjának ellenlendületeként jön létre.

A folyamatos, nem extrém rotációs elmozdulások a feszes/merev izmokat oldják, hatásukra az ízületek nem egysíkúan terhelődnek, ill. megakadályozzák a mozgások beszűkülését.

3. 3.     A MÓDSZER POZITÍV HATÁSA A MOZGÁSRENDSZERRE

A Masai Mezítláb Technológia célja az egyéni passzív járásminta aktívra történő átprogramozása. Ehhez az MBT-lábbeli, mint segédeszköz szolgál. Rendszeres, helyes és tudatos használatával elérhető, hogy cipőinkben is önkéntelenül természetesen, aktívan fogunk járni. Ismét automatizmusként jelenik meg ez az egészséges, de számunkra új mozgásminta.

3. 3. 1.   Izomzat

A “billegő” MBT-lábbeli használata nemcsak a láb,- lábszár izomzatának, hanem a teljes izomapparátusnak a váltakozó feszülését eredményezi. Ez kiegyensúlyozott izomzathoz, harmónikus mozgáskivitelezéshez vezet.

Az  összehangolt  koncentrikus - excentrikus működése során hat az izomapparátus a legtermészetesebb és legideálisabb ütéscsillapítóként az ízületek és a gerinc számára.

Az egyenetlenség legördítésre, a láb vezetésére késztet, ami a láb,- lábszár izomzat    / izomkengyel működése révén valósul meg. Az izomzatnak ez a kengyelszerű funkciója tartja fenn a láb boltozatait és kölcsönöz lábunknak természetes formát.

Mivel a terápiás szempontból fontos spirális mozgás lépéseink során nem akadályozott, a feszült izmok a természetes rotáció közben létrejövő nyúlás eredményeként / “önregeneráció” / lépésről lépésre oldódnak.

A rotációs mozgások megléte az ízületi felszínek egyenletes terhelését is biztosítja.

Ugyanakkor az egyenetlen talaj a gyengébb lábat a kiegyenlítés felé edzi, mivel az alkalmazkodás ezt követeli meg. Ezzel a gyengült izmok erősítése valósul meg.

Az egyensúlyozás az izomkengyelt, ill. az erre épülő teljes láb,- törzsizomláncot váltakozó izommunkára serkenti. Kengyelszerű feszítés halad végig a láncon, ami az egész test aktív felegyenesedéséhez vezet.

A megfelelő testhelyzet ugyanakkor lehetővé teszi az izmok optimális működését, megakadályozza az izomdysbalance-ok kialakulását.

Az MBT az izmokat kellően megdolgoztatja. Aktív járásnál az izmok periódikus kontrakciója a vénákra kifejtett mechanikus összenyomása következtében, a vénás visszafolyás támogatásával javítja a lábak keringését.

A mozgatórendszer aktív, kontraktilis állományát - fokozott működése ellenére – regeneráló hatás is éri a keringés felgyorsulása révén. Az edzés és a masszázs jótékony hatásai egyszerre érvényesülnek. Ennek következményei a kalóriaégetés felgyorsulása, a regeneráció javulása és az izmok teljesítőképességének növekedése.

3. 3. 2.  Testtartás

Az MBT-ben a medence helyzete optimalizálódik, álláskor és járáskor automatikusan a fiziológiás felegyenesedett testhelyzetet vesszük fel. Ez részben  az izmok váltakozó feszülése, részben pedig a talpkonstrukcióra vezethető vissza, hiszen a medence túlzott hátrabillentése lehetetlenné válik benne, mivel ebben az esetben a test kibillene egyensúlyi helyzetéből a súlypont posterior  helyzete, ill. az talp sarokrészének hiánya miatt. Úgyszintén a medence fokozott előrebillentése a súlypont anterior kimozdulása és az elülső talpszerkezet kialakítása miatt kivitelezhetetlenné válik.

Álláskor „egyensúlyozva”, megtalálva a talprész legvastagabb területét, a medence optimális helyzetét teremtjük meg.

A helyes tartás nemcsak esztétikus, hanem

§         az izmokat megfelelően erősíti, így azok képesek a harmónikus együttműködésre

§         védi a derekat, ízületeket a helytelen terheléstől

§         a légútak számára szabadabb átjárhatóságot biztosít

§         a vénás visszafolyást is megkönnyebbíti

3. 3. 3.  Járás

A talajfogást bizonytalanná tevő alkalmazkodó járás a lábak tapogatózását igényli. Ezért a lépések relatív rövidek, a test tömegközéppontjához közeliek. Ez legjobban a homokban járás során figyelhető meg.

Rövidebb, tapogatózó lépésnél a  lépés inkább a test alatt, mint előtt történik, ami a járás lendületét is jobban segíti.

Klinikai megfigyelések és biomechanikai járáselemzések eredményeként megállapították, hogy a járás hatékonyságának legérzékenyebb indikátora a teljes test tömegközéppontjának / továbbiakban tkp / pillanatnyi sebessége, és annak változásai. A tkp transzlációjához a feltételek akkor a leggazdaságosabbak, ha az minél inkább az egyenes vonalon mozog. Ez könnyen megvalósítható a kerék gördülése segítségével, de eddig nem volt megoldott a két lábon járásnál.

Kerék gördülésekor a test tkp-ja állandóan a kontaktpont fölötti merőlegesen helyezkedik el. Megszokott járásunkat viszont egy kockaidom élein való „guruláshoz” hasonlíthatnánk, ahol minden egyes támaszfázis egy jelentős ütközéssel kezdődik. Az ütközés oka az, hogy a láb sarka a teljes test tkp-ja függőleges vetülete előtt fog talajt.

Az MBT talpkonstrukciója által lehetővé váló gördülő járás az ergonómiailag legkedvezőbb megoldás, ebben az esetben a legkisebb az előre mozgó tkp kitérése. A járás lendülete fenntartott, nincsenek fékező „stop-mozdulatok”, periódikusan visszatérő ütközések, mint ahogy a hosszú támaszlépéseknél.

Az új járásminta:

Az aktív járás közben a comb laza marad, a lábak bokából gördülnek és a lépés hátrafelé történik. Ez az átállás az, ami a legszokatlanabb a technika elsajátítása során. Fontos, hogy a lépést nem messze előre tesszük, sőt kezdetben koncentrálunk járás közben a lágyéki nyújtásra / a „hátrafelé lépés” miatt minden lépésnél enyhe húzódás érzése a csípőhajlatban /. Combunkat lazán óraingaként lógni hagyva gördítsük a talpat saroktól lábujjig.

Legfontosabb tehát, hogy ne a csípőből kiinduló nagy lépésekkel haladjunk előre, hanem azzal, hogy lábunkkal erőteljesen gördítünk és elrugaszkodunk, mintha egy  rollert hajtanánk.

Mindkét lábat egyformán kell terhelni, azonos gördítési érzés mellett.

A fellépő rotációs elmozdulásokat a karok laza ellenmozgása követi.

Járás során olyan érzésünk támadhat, mintha bokánk befelé dőlne. Ez így is van, hiszen az MBT nem támasztja a lábat. Adni kell némi ellennyomást a külső lábél irányába, de soha ne olyan erőset, hogy a külső talpélen járjunk, csupán annyit, hogy a lábak teljesen egyenesen gördüljenek, az egész talpat egyformán terhelve.

Ha pár hétig tudatosan így járunk, nemcsak automatikussá válik a mozgás, hanem a bokaízület is rendkívül stabillá válik és a láb anatómiailag a fiziológiás helyzetbe kerül.

Fontos, hogy már a kezdetektől tudatosítsuk a helyes járásmintát, nehogy hibás automatizmusok rögződjenek.

A helyes állás és járás az MBT-ben:

Álljunk a lábközépen úgy, mint egy labdán. Állandóan enyhén hintázva mozgassuk a lábunkat egyszerre, ellentétesen, körözve, vagy az egyik lábat kissé előrébb helyezve hintázva. Mindig nyújtózkodjunk fejjel egy láthatatlan 2cm-rel magasabban lévő gerenda felé, amit állás/járás közben a hajunkkal végig érintenünk kell. A hasunkat enyhén húzzuk be, vállainkat és a medencénket lazán tartsuk, nyugodtan lélegezzünk. Figyeljünk rá, hogy függőleges irányú kimozdulás / föl-le / ne jellemezze járásunkat, ami a folyamatos elongációval küszöbölhető ki.

- gyors járás: nem kell olyan erőteljesen gördíteni, hanem inkább gyorsabban és kevésbé intenzíven. Éppen hogy a lábközép mögötti területről és nem hátulról a saroktól indítva gördítve, koncentrálva inkább az előlábról történő elrugaszkodásra.

- lejtőn lefelé járás: kisebb lépéseket téve, ahelyett, hogy lépéseinket a testünk előtt tennénk, lábainkat függőlegesen a testünk alatt gördítsük. Akkor csináljuk helyesen, ha a „fékezés” a sípcsont izomzatát erőteljesen feszíti.

- lejtőn felfelé járás: jobban terheli és nyújtja a lábszár, valamint a comb hátsó izmait, a testet méginkább a felegyenesedésre készteti / akut Achilles-ín problémáknál nem ajánlott /.

Figyeljünk arra, hogy a törzsünk ne dőljön előre.

3. 4.     ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEK

Ez, a mozgásrendszert pozitív irányba befolyásoló módszer, új perspektívát nyitott a civilizáció-szült kórképek megelőzésében és kezelésében. Ugyanakkor az új lábbeli- és jrástechnikával számos egyéb betegség is elkerülhető, ill. terápiás használatával a gyógyulás elősegíthető.

• PREVENCIÓ

A terápiás lábbeli, ill. az új járástechnika hétköznapokba integrálása az egész mozgatórendszerre kifejtett kedvező hatása következtében hatékony preventív eljárásnak tekinthető.

Napjainkban az állandó időhiány miatt kifejezetten nagy jelentőséggel bír ez az önterápiás módszer, hiszen alkalmazásával időráfordítás nélkül az egész test optimális tréningben vesz részt, ezzel megőrizve a mozgatóapparátus fiziológiás funkcióit. Preventív jellegének alapja a felegyenesedett testhelyzet létrehozása és fenntartása.

Tartásiskola – tartásjavítás

A helyes testtartás beállítását, megéreztetését szolgálja állás és járás közben, mely a késöbbiek során automatizmussá válik. Így a törzsizomgyűrű megerősödésével a tartáshibák kialakulása és azok fixálódása elkerülhető, melyek komoly problémák okozói lehetnek a gerinc porckorongjaiban, az ízületekben, szalagokban és izmokban egyaránt. A már kialakult tartáshibák is korrigálhatók a további kóros folyamatok elkerülése érdekében / ld. Derékfájás /.

A preventív hatás a további alkalmazási területeken is kifejezetten érvényre jut.

• IZOMDYSBALANCE

A különböző okokra visszavezethető izomzati egyensúlyfelborulásoknak a  helyreállítása válik lehetővé.

A lábbeli a gyengült izmokat fokozottan veszi igénybe az egyenetlenséghez való alkalmazkodás során.

Ugyanakkor a feszes, fájdalmas izomzat a periódikus nyújtás révén oldódik, ill. a terápiás rotációs mozgások is megakadályozzák a merev izmok oldásával a fájdalmas myalgiás csomók kialakulását, melyek tovább fokoznák a dysbalance mértékét. Ezáltal visszaáll az egyensúly az agonista és antagonista izomcsoportok között.

• ARTHROSIS  / Térd- és csípőproblémák /

A degeneratív elváltozások a csontvázrendszert felépítő szövetek közül a porcszövetben a leggyakoribbak és a legkifejezettebbek. A porcszövet degeneratív károsodásának gyakorisága speciális anyagcseréjével és erős mechanikai igénybevételével magyarázható.

Az elváltozások következményeként a strukturális károsodás mellett a mozgásszervrendszer súlyos működési zavara is kialakul, és a csaknem mindig jelentkező fájdalom komoly szenvedést okoz a betegnek.

MBT-ben járáskor az izomzat védő funkcióját kihasználva az ízületeket érő mechanikai hatások jelentősen csökkenthetők, az ízületi felszínek közötti extrém kompressziók / ütések / nélküli mozgás a porcszövet anyagcseréjét javítja. A mozgásirányok nem korlátozottak, így az ízületi felszínek nem egyoldalúan terhelődnek. Az aktív járás tehát megelőzi, ill. késlelteti / primer arthrosis / az ízületi kopások kialakulását, a már fennálló elváltozások miatti fájdalmat pedig az ütéscsillapítással enyhíti.

Egyes térd- és csípőproblémáknál / praearthrotikus állapotok / az ízületek körüli izmok megerősítésével, a tengelyviszonyok megőrzésével a secunder arthrosis kialakulása megelőzhető, a folyamat lassítható.

• DERÉKFÁJÁS

Különböző eredetű lehet és hasonló klinikai tünetekkel jár: deréktáji fájdalom, mozgáskorlátozottság, antalgiás tartás. Előfordulása a serdülőkortól minden életkorban jellemző. A populáció kb. 80%-a tapasztal életében valamilyen deréktáji fájdalmat.

Etiopatológia: a porckorong degenerációja progresszív, életkorral összefüggő biokémiai folyamat, melyet dehydratio és az intervertebralis rés beszűkülése jellemez. A folyamatot gyorsítják a gerinc görbületeinek kóros elváltozásai, ill. az ergonómiai elvek figyelmen kívül hagyása, jelentős mechanikai hatást gyakorolva a discusokra, melynek következtében a lumbális gerincszakaszra egyre nagyobb torziós- és nyíróerők hatnak, nem is beszélve az elmozdulásokból és izomkontrakcióból eredő hajlításos- és kompressziós erőkről.

A lumbális gerincszakasz testünk egyik legjobban igénybe vett területe, éppen ezért stabilizálásában kiemelten fontos a törzsizmok szerepe az anatómiai antagonisták / flexorok-extensorok / szinergizmusa révén.

A medence stabilitását a szagittális síkban a csípőflexorok és törzsextenzorok            / medence előrebillentése /, valamint a csípőextenzorok és törzsflexorok                     / medence hátrabillentése / kereszt-szinergizmusa határozza meg. Az ágyéki lordózis optimális, ha ezek nyomatéka egyenlő.

A medence megfelelő beállításával a fenti izomcsoportok harmónikusan erősödnek a gerinc körül, azt dinamikusan stabilizálják, meggátolva ezzel a rossz helyzetből adódó káros mechanikai hatásokat, melyek a discus degenerációját gyorsítják és a fájdalom miatt reflektórikusan kialakuló antalgiás tartást hozzák létre. Ebből a tartósan fennálló védekező tartásból – az izomdysbalance-ok kialakulását követően – már nehezebb a visszaút.

• BOKA – és  HARÁNTSÜLLYEDÉS

A leggyakoribb statikus eredetű lábbetegség.

Pes planovalgus-ról akkor beszélünk, ha a láb hosszboltozata lesüllyedt és a sarok valgus állása kifejezett. Pes transversoplanus-ról pedig akkor, ha a harántboltozat lesüllyedése dominál.

Etiopatológia: ha a láb boltozatos szerkezetét tartó képletek nem képesek ellensúlyozni a test súlyából a lábra ható nyomóerőket, a láb ellapul. Az  erőegyensúly megbomlásának a testsúly túlzott megnövekedése, ill. a láb szalagrendszerének, izomzatának meggyengülése egyaránt oka lehet.

A boltozatot az aktív és passzív elemek tartják.

Aktív elemek:

Mediálisan a hosszboltozat fenntartásáért felelős izmok a m. peroneus longus és m. tibialis posterior / kengyel /, melyek az alsó ugróízület helyzetének meghatározói. A boltozat elülső részét emelő izmok még a m. flexor hallucis longus és a m. flexor digitorum longus. Két oldalról emelő izom a m. abduktor hallucis. A talpi rövid fle